Tanulmányok
A szakképző iskolát végzettek iránti kereslet és kínálat várható alakulása – 2010Szerző: Fazekas Mihály
Publikáció időpontja: 2010. szeptember 23.
Oldalak száma: 175
A tanulmány alapját egy 4500 vállalkozásra és közintézményre kiterjedő kérdőíves adatfelvétel képezi, mely 2010. március és május között zajlott az MKIK GVI szervezésében. A kutatás célja, hogy feltérképezze az üzleti szektor és a közszféra egyes szegmenseinek a szakképző iskolát végzettek iránti keresletét egy éven belüli, illetve három éven túli időtávon – szakmánként és megyénként, illetve régiónként. Továbbá, hogy ezt összevesse a szakképző iskolák várható kibocsátási adataival – szintén szakmánként és megyénként, illetve régiónként. A kereslet és kínálat összevetésén keresztül pedig a 2011/2012-es szakképzési beiskolázási keretszámokra tesz javaslatot.
A létszámváltozás irányát tekintve, régiók szerinti bontásban a Nyugat-Dunántúlon és Észak-Alföldön működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik a következő egy évben (34,9%, illetve 33,1%). Ez az arányszám lényeges növekedését jelenti tavalyhoz képest (hozzávetőleg 20%). Külföldi tulajdonhányad szerint azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban és szakmunkások elbocsátását a legkisebb arányban, melyek többségi vagy tisztán külföldi tulajdonban vannak. Az ágazatok szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek tervezik legnagyobb arányban (rendre 36,2% és 28,6%) növelni szakmunkás létszámukat egy éven belül. A tavalyi adatokkal összevetve valamelyest javultak a vállalatok rövid távú várakozásai, ugyanakkor jelentősen romlottak a középtávú (3-4 éves) várakozások. Ez alapján valószínűsíthető, hogy míg tavaly egy évre vonatkozó, egyszeri csökkenésre számítottak a vállalatok, addig idén már a válság elhúzódását valószínűsítik.
A szakképzett munkaerő iránti kereslet és kínálat összevetése során az derült ki, hogy összességében országosan a jelenlegi trendek fennmaradása esetén túlkínálatra, tehát túl magas szakmunkás-kibocsátásra lehet számítani, ami azonban jelentős szakma szerinti eltéréseket rejt maga mögött. Az országos túlkínálati adat mögött jelentős részben néhány magas túlkínálatú szakma áll, ezek szakács (3381103), pincér (3381102), fodrász (3381501), marketing- és reklámügyintéző (5234201), és bútorasztalos (3354301). A legnagyobb túlkeresletű és túlkínálatú szakmák listája döntő részben megegyezik a tavalyi adatokkal, azonban található néhány meglepő kivétel, melyek jelentősen eltérnek a tavalyi és idei becsléseket összehasonlítva. Az idén jelentős túlkínálatú, de tavaly jelentős túlkereslettel jellemezhető szakmák: bolti eladó (3134101), logisztikai ügyintéző (5434502) és gépgyártás-technológiai technikus (5452101).
Az elemzés során arra a következtetésre jutottunk, hogy rendkívül nagyok az országon belüli eltérések a szakiskolai kibocsátás munkaerő-piaci illeszkedése tekintetében: Közép-Magyarországon jelentős szakmunkáshiányra lehet számítani, ugyanakkor a többi régióban túl magas a várható szakmunkás kínálat. Ugyanakkor ezeket az eredményeket meglehetős óvatossággal szabad csak kezelni, mivel mind a megyék szerinti, mind a szakmák szerinti aggregálás jelentős különbségeket fedhet el. Továbbá számottevő a különböző szakmák közötti munkaerő-piaci helyettesíthetőség is, ami a szakma szintű elemzést teszi problémássá.
Az idén második alkalommal elvégzett, frissen végzett szakmunkások körében készített felmérés legfontosabb eredményeit is beépítettük az elemzésbe. Lényegében figyelembe vettük annak a valószínűségét, hogy a pályakezdő szakmunkások saját szakmájukban a munkaerőkínálat részét képezi-e a végzést követő 9 hónapon belül, szakmacsoportonkénti és régiónkénti bontásban. Ez alapján világosan kibontakozik egy olyan kép, mely szerint megyei és országos szinten is egyszerre jellemezhet egy szakmát túlkereslet és túlkínálat; más szavakkal egy adott szakmában és megyében egyaránt bekövetkezhet az, hogy a pályakezdő szakmunkások nem tudnak/akarnak elhelyezkedni, ugyanakkor a vállalatok nem találnak elegendő szakmunkást. Ezt a már sokak által leírt problémát egyedülálló módon számszerűsíthettük, azonban a meghúzódó okokat csak gyaníthatjuk: szakmunkások alacsony földrajzi mobilitása, tudásuk nem megfelelő szintje, túl alacsony kínált bérek, stb.
A létszámváltozás irányát tekintve, régiók szerinti bontásban a Nyugat-Dunántúlon és Észak-Alföldön működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik a következő egy évben (34,9%, illetve 33,1%). Ez az arányszám lényeges növekedését jelenti tavalyhoz képest (hozzávetőleg 20%). Külföldi tulajdonhányad szerint azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban és szakmunkások elbocsátását a legkisebb arányban, melyek többségi vagy tisztán külföldi tulajdonban vannak. Az ágazatok szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a feldolgozóipar és az építőipar területén működő cégek tervezik legnagyobb arányban (rendre 36,2% és 28,6%) növelni szakmunkás létszámukat egy éven belül. A tavalyi adatokkal összevetve valamelyest javultak a vállalatok rövid távú várakozásai, ugyanakkor jelentősen romlottak a középtávú (3-4 éves) várakozások. Ez alapján valószínűsíthető, hogy míg tavaly egy évre vonatkozó, egyszeri csökkenésre számítottak a vállalatok, addig idén már a válság elhúzódását valószínűsítik.
A szakképzett munkaerő iránti kereslet és kínálat összevetése során az derült ki, hogy összességében országosan a jelenlegi trendek fennmaradása esetén túlkínálatra, tehát túl magas szakmunkás-kibocsátásra lehet számítani, ami azonban jelentős szakma szerinti eltéréseket rejt maga mögött. Az országos túlkínálati adat mögött jelentős részben néhány magas túlkínálatú szakma áll, ezek szakács (3381103), pincér (3381102), fodrász (3381501), marketing- és reklámügyintéző (5234201), és bútorasztalos (3354301). A legnagyobb túlkeresletű és túlkínálatú szakmák listája döntő részben megegyezik a tavalyi adatokkal, azonban található néhány meglepő kivétel, melyek jelentősen eltérnek a tavalyi és idei becsléseket összehasonlítva. Az idén jelentős túlkínálatú, de tavaly jelentős túlkereslettel jellemezhető szakmák: bolti eladó (3134101), logisztikai ügyintéző (5434502) és gépgyártás-technológiai technikus (5452101).
Az elemzés során arra a következtetésre jutottunk, hogy rendkívül nagyok az országon belüli eltérések a szakiskolai kibocsátás munkaerő-piaci illeszkedése tekintetében: Közép-Magyarországon jelentős szakmunkáshiányra lehet számítani, ugyanakkor a többi régióban túl magas a várható szakmunkás kínálat. Ugyanakkor ezeket az eredményeket meglehetős óvatossággal szabad csak kezelni, mivel mind a megyék szerinti, mind a szakmák szerinti aggregálás jelentős különbségeket fedhet el. Továbbá számottevő a különböző szakmák közötti munkaerő-piaci helyettesíthetőség is, ami a szakma szintű elemzést teszi problémássá.
Az idén második alkalommal elvégzett, frissen végzett szakmunkások körében készített felmérés legfontosabb eredményeit is beépítettük az elemzésbe. Lényegében figyelembe vettük annak a valószínűségét, hogy a pályakezdő szakmunkások saját szakmájukban a munkaerőkínálat részét képezi-e a végzést követő 9 hónapon belül, szakmacsoportonkénti és régiónkénti bontásban. Ez alapján világosan kibontakozik egy olyan kép, mely szerint megyei és országos szinten is egyszerre jellemezhet egy szakmát túlkereslet és túlkínálat; más szavakkal egy adott szakmában és megyében egyaránt bekövetkezhet az, hogy a pályakezdő szakmunkások nem tudnak/akarnak elhelyezkedni, ugyanakkor a vállalatok nem találnak elegendő szakmunkást. Ezt a már sokak által leírt problémát egyedülálló módon számszerűsíthettük, azonban a meghúzódó okokat csak gyaníthatjuk: szakmunkások alacsony földrajzi mobilitása, tudásuk nem megfelelő szintje, túl alacsony kínált bérek, stb.
