MKIK GVI

A tanulmány alapját egy több mint 4000 vállalkozásra és közintézményre kiterjedő kérdőíves adatfelvétel képezi, mely 2011 márciusa és májusa között zajlott az MKIK GVI szervezésében. A kutatás célja, hogy feltérképezze az üzleti szektor és a közszféra egyes szegmenseinek a szakképző iskolát végzettek iránti keresletét egy éven belüli, illetve három éven túli időtávon – szakmánként és megyénként, illetve régiónként. Továbbá, hogy ezt összevesse a szakképző iskolák várható kibocsátási adataival – szintén szakmánként és megyénként, illetve régiónként. Végül a kereslet és kínálat összevetésén keresztül a 2012/2013-as szakképzési beiskolázási keretszámokra teendő javaslatokhoz háttér-információkkal szolgáljon.
A tanulmány első fejezetében az előrejelzéssel összehasonlítható nemzetközi munkaerő-piaci előrejelzés, az Európai Bizottság által támogatott CEDEFOP középtávú előrejelzés eredményeit vetjük össze. Továbbá, ez a fejezet tárgyalja a régiónkénti és szakmánkénti vállalati előrejelzések pontosságának kérdését is 12 hónapos előrejelzési távon.
A tanulmány második fejezetében a 2011-es vállalati adatfelvételből származó adatok főbb jellemzőit tekintjük át. Az adatokat súlyoznunk kellett, mivel az adatfelvételt megelőző mintavételnél nem lehetett érvényesíteni bizonyos előzetes szempontokat, és ezért a súlyozatlan minta torzításokat tartalmazott volna a valódi sokasági arányokhoz képest. GDP-arányos súlyokat használtunk, amelyeknek alapját a GDP ágazatok, régiók, illetve vállalatméret szerinti megoszlása képezte. A súlyozás keretében a minta három fő változó (régió, gazdasági ág, vállalatméret) menti megoszlását azonossá tettük a teljes sokaság azonos változók menti megoszlásával. Az elemzés során kapott eredmények közül a várható létszámfelvételi szándékokra vonatkozó előrejelzési eredmények fenntartással kezelendők, mivel az elemzés módszere a fent említett mellett egyéb forrásból származó torzításokat is tartalmazhat (például a három évre vonatkozó kérdésekre csupán a vállalatvezetők harmada tudott válaszolni), ráadásul a súlyozás bizonyos véletlen zajokat, hibákat felnagyíthat.
A vállalati kérdőíves felmérés középpontjában a vállalkozások szakképzett munkaerő iránti jövőbeni kereslete áll. A vállalatvezetőket először arról kérdeztük meg, hogy székhelyükön, illetve telephelyükön hogyan fog változni a szakképzett munkaerő létszáma, tehát az egyes szakmákat tekintve hány főt szándékoznak felvenni, illetve elbocsátani az elkövetkező 12 hónapban, illetve 3 éven túl, de 4 éven belül. Az így kapott adatokból megkaphatjuk egyrészt a szakmánkénti és településenkénti (megyénkénti, régiónkénti) várható létszámváltozást, másrészt az adatok országos szintű, összevont elemzésére is lehetőség nyílik.
Az elemzés során először megvizsgáltuk, hogy a székhelyen, illetve telephelyen, valamint a kétféle időtávra vonatkozóan hány vállalattól kaptunk értékelhető választ a létszámváltozásra vonatkozóan. Ezután a súlyozással korrigált és teljeskörűsített adatok (mely által az egész országra érvényes megközelítő adatokat nyertünk) segítségével a várható létszámváltozás irányát elemeztük, tehát azt, hogy a megkérdezett vállalatoknál nőni, csökkenni fog, vagy változatlan marad a szakképzett munkaerő létszáma. Végül az összes szándékolt létszámváltozás becsült mértékét – hány fővel kívánják növelni, illetve csökkenni a cégek a foglalkoztatottak számát – vizsgáltuk.
A 3 éven túl, de 4 éven belüli időtávon szakiskolát végzettek iránti várható keresletre vonatkozó kérdésekre a megkérdezett vállalatok kevesebb, mint harmada (27,5%-a) adott értékelhető választ. Így sajnos a 4000 fős minta több mint kétharmada elveszett a kutatás legfontosabb kérdése szempontjából. Az alacsony válaszolási arány még inkább problémát jelentett a közszféra (önkormányzati tulajdonú vállalkozások) szándékolt keresletének elemzésénél, mivel ott 16,5%-os volt a válaszolási arány. Ugyanakkor ebben a szegmensben csupán 85 intézményt kérdeztünk meg. Sajnos egyik esetben sem tudhatjuk pontosan mi áll az alacsony válaszolási arányok mögött: a vállalakozók nem tudták a kérdésre a választ, vagy nem akarták felfedni terveiket.
Fontos megemlíteni, hogy a szakiskolai belépők és kilépők számának becsült értékei lényegesen magasabbak, mint a korábbi években becsült létszámok (ezekről részletesen lásd Fazekas és Makó 2008, Fazekas, 2009, Fazekas, 2010). Ennek két oka van: (1) a KIR-STAT adatbázis évenkénti változásai következtében a szakképzési programok létszámának rögzítése egyre nagyobb arányban történik az új OKJ szerint, így egyre pontosabb képet kaphatunk a szakképzésbe belépők és kilépők számáról. (2) Az idei évben a szakmai képzésre először belépők teljes spektrumát figyelembe vesszük, tehát az összes 11-15, évfolyamok diáklétszámát felhasználtuk. A korábbi évek gyakorlatát továbbfejlesztve a KIR-STAT adatbázis megfelelőbb használata révén pontosabb képet tudunk nyújtani a szakképző intézményekbe belépők és kilépők számáról és megoszlásáról. E két változás az évek közötti összehasonlítást problémássá teszi.
Régiók szerinti bontásban a Közép- és Nyugat-Dunántúlon működő cégek között találtunk a legnagyobb arányban olyanokat, melyek a szakmunkás létszámukat növelni tervezik a következő egy évben (40,1%, illetve 37,5%). Ezek az arányszámok a tavalyi eredményekhez képest növekedést mutatnak. Létszámcsökkentési tervek Dél-Dunántúlon és Közép-Magyarországon fordultak elő legnagyobb arányban (rendre 9,4% és 6,6%) illetve Dél-Alföldön a legritkábban (3%).
Külföldi tulajdonhányad szerint idén is azok a vállalkozások valószínűsítik szakmunkások felvételét legnagyobb arányban és szakmunkások elbocsátását a legkisebb arányban, melyek többségi vagy tisztán külföldi tulajdonban vannak. A tavalyi adatokkal összevetve kijelenthető, hogy csökkent azok aránya – a tisztán hazai tulajdonú cégeket kivéve – akik szakmunkás létszámnövekedésre számítanak és nőtt azok aránya – a kevesebb, mint 50%-os külföldi tulajdonban lévő vállalatokat kivéve – akik szakmunkás létszámcsökkenésre számítanak.
A szakképzett munkaerő iránt becsült kereslet és kínálat összevetése során látszik, hogy összességében, országosan, a jelenlegi trendek fennmaradása esetén túlkínálatra, tehát túl magas szakmunkás-kibocsátásra lehet számítani, ami mögött jelentős szakma szerinti eltéréseket húzódnak meg. Az aggregált, túlkínálatra mutató adat mögött jelentős részben néhány szakma áll, ezek az informatikai rendszergazda (5448103), a protokoll- és utazás-ügyintéző (5481202), a pénzügyi-számviteli ügyintéző (5234401), a logisztikai ügyintéző (5434502), és az üzleti szakügyintéző (5534301). Másrészt figyelembe kell venni az eredmények értelmezésénél, hogy a keresletre vonatkozó becslés a jelenlegi kedvezőtlen üzleti környezetben történ, azaz a cégek a dekonjunktúra közepette hosszabb távra is óvatosabb keresleti becsléseket adtak. A legnagyobb túlkeresletű és túlkínálatú szakmák listája a tavalyi és a tavaly előtti adatfelvétel eredményeihez képest valamelyest megváltozott. A 2010-ben jelentős túlkínálatú, de 2009-ben jelentős túlkereslettel jellemezhető bolti eladó (3134101) szakma idén a legnagyobb túlkereslettel bír. A logisztikai ügyintéző (5434502) képesítés esetében már tavaly is mért komoly túlkínálat tovább erősödött, az előző évi érték több mint duplájával emelkedett – ez a 2009-ben tapasztalt túlkereslet fényében különös jelentőségű. A gépgyártás-technológiai technikus (5452101) szakképesítés kereslete pedig ismét megnőtt a kínálattal szemben, ahogy az 2009-ben is tapasztalható volt. Ezen eredmények alapján feltételezhető, hogy bizonyos szakmák kereslete akár évről évre is drasztikusan változhat, ami pontatlanabbá teszi ezen szakmák keresletére vonatkozó előrejelzést (ezt az idén először elvégzett pontosságvizsgálat is megerősítette, lásd 3. fejezet) és szükségessé teszi a szabályozói beavatkozások megfontolt alkalmazását.
Az elemzés során arra a következtetésre jutottunk, hogy rendkívül nagyok az országon belüli eltérések a szakiskolai kibocsátás munkaerő-piaci illeszkedése tekintetében: Közép-Magyarországon jelentős szakmunkáshiányra lehet számítani, ugyanakkor a többi régióban túl magas a várható szakmunkás kínálat. Ugyanakkor ezeket az eredményeket meglehetős óvatossággal szabad interpretálni, mivel mind a megyék szerinti, mind a szakmák szerinti összesítés jelentős különbségeket fedhet el. Továbbá számottevő a különböző szakmák közötti munkaerő-piaci helyettesíthetőség is – amit nemzetközi tapasztalatok is alátámasztanak – ami a szakma szintű elemzést teszi problémássá. Ezt mindenképpen ki kellene egészíteni szakmacsoportokra illetve szélesebb szakma klaszterekre vonatkozó elemzési iránnyal.
A kereslet és kínálat összevetése révén meghatározott kritikus szakmák tekintetében jelentősen magasabb kritikus értékeket alkalmaztunk, mint 2010-ben vagy 2009-ben. Ennek oka, hogy a lényegesen nagyobb keresleti és kínálati becslések nagyobb abszolút eltéréseket eredményeztek.
Az idén harmadik alkalommal elvégzett, frissen végzett szakmunkások körében készített felmérés legfontosabb eredményeit is beépítettük az elemzésbe. Figyelembe vettük annak a valószínűségét, hogy a pályakezdő szakmunkások saját szakmájukban a munkaerő-kínálat részét képezi-e a végzést követő 9 hónapon belül, szakmacsoportonkénti és régiónkénti bontásban. Ez alapján világosan kibontakozik egy olyan kép, amely szerint megyei és országos szinten is egyszerre jellemezhet egy szakmát túlkereslet és túlkínálat; más szavakkal egy adott szakmában és megyében egyaránt bekövetkezhet az, hogy a pályakezdő szakmunkások nem tudnak/akarnak elhelyezkedni abban a szakmában amelyben végeztek, ugyanakkor a vállalatok nem találnak elegendő és megfelelő tudással, készséggel rendelkező szakmunkást ebben a szakmában. Ezt a már sokak által leírt problémát egyedülálló módon számszerűsíthettük, azonban a meghúzódó okokat csak gyaníthatjuk: szakmunkások alacsony földrajzi mobilitása, tudásuk, készségeik nem megfelelő szintje, a kínált bérek relatív alacsony szintje, stb.